2014. július 13., vasárnap

Sólem Aléchem - Tóbiás, a tejesember


Bevallom nem vagyok jártas a jiddis kultúrában túlzottan. Ismerem néhány kifejezését (kóser, hanuka, mesüge, vagy menóra), de pontosan nem tudnám elmagyarázni, hogy melyik mit jelent. És mint laikus szemlélő, a zsidóságról csak annyit tudok, amennyit a filmek bemutattak belőle, és ez a tudás meglehetősen sztereotip. "Tudom", hogy egy hithű zsidó sosem dolgozik szombaton, vagyis Sábeszkor, "tudom", hogy a vallási szabályaikhoz olykor jobban ragaszkodnak, mint a családtagjaikhoz, "tudom", hogy éhínség idején sem ennének sertéshúst. Vagyis ez a tudás valójában "nemtudás".

Számomra a zsidó kultúra tele van misztikummal, és titkokkal. Hiszen míg a reformátusok, a katolikusok, a baptisták, a protestánsok, és még rengetegen ugyanazokat az ünnepeket tartják és ünneplik (na, jó itt valójában csak a Karácsony és a Húsvét lebeg a szemem előtt), addig a zsidók szinte egész évben más-más napokon és más-más időben tartják meg az ünnepeket, és a szent napokat. Az pedig, hogy mindennek megjegyezhetetlen, és kimondhatatlan neve van, olyan elszigeteltséget ad az egésznek, hogy más sem jut eszébe az embernek róla, csak az, hogy sejtelmes, rejtélyes dolgok ezek, amiket milyen jó volna megismerni és kipróbálni.


Míg a könyvet lapozgattam egy kicsit bepillanthattam ebbe az ismeretlen világba. A II. világháború előtti időben játszódó történetben Tóbiás alakja remekül visszaad kicsit mindabból, amit egy zsidó vallású emberről azt hisszük, hogy hinnünk kell: vérbeli kereskedő, aki addig tart szóval minket, míg nem vásároltunk tőle valamit. Mindeközben bölcs és türelmes, és aki csak az útjába akad tanulhat  tőle valamit. Kicsit sem volt nehéz elképzelni a falut, ahol Tóbiás hét leányával, feleségével, Golde-val élt és dolgozott, és mind megszenvedték Isten tanításait.  A szerző orosz származású, és ez talán kicsit "megmagyarázza" Tóbiás alakját. Vagyis azt a létet, amit a megalkotójától kapott; ugyanis a főhős kisember. Nem annyira, mint Ivan Iljics, nála minden terhe ellenére is pozitívabb és életrevalóbb, de kisember. Egyszerű tejtermék-készítő és árus, aki képtelen kiszakadni a körülményeiből, még annak ellenére is, hogy a lehetőség néha megadatik neki. Ebben az aktív mozdulatlanságban Isten a biztos pont, aki gyötri ugyan Tóbiást és annak minden családtagját, de ők bíznak benne, mivel mást úgysem tehetnek. Ezeket az egyre nehezebbé váló időket Tóbiás csak úgy vészelheti át, hogy folyton diskurál valakivel...

Az egész történet, amit Tóbiás tollba mond reb Sólem-nek másról sem szól, mint a sorsunkba való beletörődésről. Mindegy, hogy épp tehenet kapsz, vagy pofont...fogadd el! Sőt, élj vele, használd, amit kaptál! Én roppantul élveztem ezt a könyvet, az egész történetet. Kijut bőven a szomorú eseményekből, persze messze nem csak tragédiák sorozata a történet. Bár..., de igen. :)
Tóbiás szenved, nem halad egyről a kettőre. Kis emberként születik, és akként is távozik ebből a kicsinyes, bonyolult világból. Persze mindeközben lyukat beszél a hasunkba, és mosolyoghatunk rajta, hogy mennyi minden merül fel egy egyszerű orosz tejesember elméjében. Ez egy régi történet (mármint úgy értem, hogy generációkkal előttünk volt értékek mentén halad, és mégis olyan, mintha ez a dolog akár ma is játszódhatna, mondjuk egy zárt közösségben), de nem sodródik el tőlünk olyan messzire, hogy ne érthetnénk meg; még a rengeteg jiddis kifejezés ellenére sem. (Amiket megjegyzem gyönyörűen csokorba gyűjtöttek a végén, és oldalanként elmagyarázták, hogy mi mit jelent, és mire utalnak vele. Ez különösen nagyon szimpatikussá tette a kiadványt, mert egy kicsit oldja az érzést, hogy idegen dolgokról olvasol.

A szerzőnek akad más könyve is, amit elfogok olvasni, mert ez a történet nagyon jól megágyazott a többinek, amik elérhetőek a könyvtárak és üzletek polcain. Jó szívvel ajánlom mindenkinek olvasásra ezt a rövid könyvet!

Érdekességek a regényről: ha a Tóbiás, a tejesember nem is olyan ismerős valakinek, a Hegedűs a háztetőn már biztosan az lesz! Ugyanis a musical ötletét, és vezérfonalát ez a rövid történet ihlette meg. Én magyar előadásban, színházban láttam, és az is nagyon tetszett. Reviczky Gábor illett ebbe a szerepbe, ő volt Tóbiás. Olvassátok, nézzétek meg DVD-n, vagy színházban, és utána dúdoljátok állónap a "Ha én gazdag lennék"-et! :)

Ennyi molybolyagot kapott tőlem a könyv:

0 hozzászólás:

Szólj hozzá!