2013. május 8., szerda

Kami Garcia, Margaret Stohl - Beautiful Darkness - Lenyűgöző sötétség




Szerzők: Kami Garcia, Margaret Stohl
Sorozat: Lenyűgöző teremtmények 2.
Fordító: Antoni Rita
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Borító: Puhafedeles
Nyelv: magyar
Oldalszám: 570
ISBN: 978962454696
Honnan: Utazókönyv

~*~

Na most ez az a könyv, amiről nem tudok és nem is akarok "Hogy volt?" bejegyzést írni. (Bár a végén lehet az lesz belőle...)

Csalódás.
Mérhetetlen csalódás.

Olyan jól indult ez a történet. (Már, mint az első kötet.) És én annyira vártam a kettőt!
Aztán erre tessék... az egész könyvet, meg a ráfordított időt legszívesebben dobnám a kukába!

Na jó, azért annyira nem drasztikus a helyzet, de meg kell, hogy mondjam őrülten untam magamat a könyv olvasása közben. Amennyire az első kötet fent tudta tartani az érdeklődésemet a folytonos titkolódzással, most úgy ütötte agyon az egész cselekményfolyamot.
Az első 270 oldalon szinte semmilyen valóban izgalmas esemény nem történik, csak túl sok leírás... sok rossz leírás. Az írónőknek még mindig nem tudom megbocsájtani, hogy bizonyos dolgokat 10-szer, 20-szor leírnak/ismételnek - mintha gyenge elméjű lennék -, viszont a valóban fontos információkról maximum 2-szer ejtenek szót és azután meg jön a sok-sok blablabla...

Na, de kezdjük inkább a legelején (a teljesség igénye nélkül).

Ennyi molybolyagot érdemelt:

 

HOGY VOLT?
Ugye az első kötet azzal ér véget, hogy Lena még sem választja ki magát, hanem kap még egy év haladékot. Ezt nagy örömmel fogadtuk, ám Macon bácsi halála kicsit keserű szájízzel zárta a történteket.
A második kötet pedig pont onnan kezdődik, ahol a másik abbamaradt. Tehát Macon temetésével indulunk, ahol megjelenik egy újabb szereplő (vagy hát akkor még nem tudjuk, hogy ő az, de elég gyanúsan úgy tűnik). Természetesen az illető férfi, így már rögtön agyalhatunk is, hogy a szerelmespár milyen akadályokba fog ütközni.
De ez annyira még nem érdekes.
Valójában Macon temetése után nagyon kevés igazán érdekes dolog történik... Igazándiból innentől csak szenvedés.

Lena fokozatosan eltávolodik Ethan-től, aki ezt nagyon rosszul viseli. De még mennyire rosszul! Több oldalon olvashatunk a fiú kínlódásáról, és ahogy az előző kötetben is - szerencsétlen srácnak senki nem mond semmit!
Minden apró információt magának kell összeszednie, de ebben akad egy kedves, segítőkész, elkötelezett igéző könyvtáros. Nem, itt nem Mariannra gondolok, bár ő sem teljesen semleges, még ha annak is mutatja magát.
Egy újabb új szereplő jelenik meg Olivia Durand (röviden Liv), aki egy igézőtanonc és a nyárra Gatlinba érkezik, hogy a legjobbtól tanuljon. Így hát az információk nagy részét Ethan tőle szerzi.
Amíg Ethan a könyvtárban segít a nyári szünetben, - ja, igen, mert már nyár van és az összes lényeges esemény laza egy hónap alatt játszódik - Lena újra felveszi a kapcsolatot unokatestvérével, Ridley-vel, aki ugye egy Sötét Igéző. Pontosabban Szirén.
Amúgy szerintem Lena agya totál elborult, igaz valószínűleg én sem viseltem volna jobban a dolgokat, de a strandon történtek után eléggé úgy tűnt, hogy átáll a sötét oldalra. (De szerintem, akkor is túlzásba vitte ezt a gyászolásos dolgot ahelyett, hogy normálisan megbeszélte volna Ethannel.)
A lényeg, hogy Lena most már Ridley-vel és azzal az új sráccal, John Breeddel bandázik és Ethant még a fejéből is kirekeszti. Ezért nem is csodáltam, hogy a könyv közepe felé Ethan majdnem megcsókolja Livet, aki engem a A rémálmok lányában szereplő Jestinre emlékeztetett. De feltételezem, hogy sok ilyen karakter létezik.

Na, de térjünk vissza a cselekményre.
A strandos incidens után a Gatlin megyei pite versenyre látogatnak el szereplőink, ahol a triumvirátus - Lena, Ridley és John is megjelennek, majd jól felkavarják az állóvizet.
Ezután Lena felszívódik, és Ethan, mint hős szerelmes rohanna utána. Csak hát senki sem tudja pontosan merre is van az előre. De időközben az igéző könyvtárról kiderül, hogy nem csak a varázslatos könyvek gyűjtőhelye, hanem egy óriási labirintus és "senki" sem tudja, hogy milyen nagy vagy, hogy melyik út hova vezet.
De a két fiatal nem adja fel és persze ebből a hajtóvadászatból Link sem hiányozhat, így hármasban erednek a másik hármas nyomába.

Itt bevallom már kicsit kavarog az események sorrendje, mert valahogy nagyon nem kötött le a könyv.
Az viszont biztos, hogy megtalálják az egyik bejáratot, amelyen keresztül az Igézők eltűnhettek. A hosszú, sötét folyosókon és egy ajtón keresztül, egy igéző bárban, a Száműzöttek Klubjában találják magukat és egyből ki is szúrják azokat, akiket keresnek. Természetesen Ethan Lena-t félreérthető helyzetbe pillantja meg Johnnal.
De a "halandók" nem sokáig beszélgethetnek üldözötteikkel, el kell tűnniük a helyről, hiszen mindenféle gonosz lénnyel van tele, akik már a fogukat is fenik rájuk. Az egyik sikátorban még egy Háborgóval (ez valami gonosz szellemféle) is összefutnak, akitől Amma menti meg őket.

Épségben hazatérnek, de Ethant folyamatosan látomások gyötrik. Hol Macon múltjának darabkáit látja, ahol megtudjuk, hogyan is lett a Ravenwoodokból Vérinkubusz és még Ethan anyukája is szerepet kap. (Én még minidig a múltbéli visszaemlékezéseket szeretem a legjobban!) Konkrétan ő volt Macon első és egyetlen szerelme!
Jó... bevallom, ezen meglepődtem, bár magam sem tudom miért hiszen annyira egyértelmű volt.
Macontól eltekintve Ethannak Lenaról is látomásai vannak. Különös helyeken, érdekes beszélgetéseket hallhat, amiből olykor egy kukkot sem lehet érteni, de jó nyomnak tűnnek, hogy újra rátaláljanak a lányra. Most már azt is tudják, hogy John a Nagy Gáthoz akarja elvinni Lenat.

Mindeközben a látomásokat a két könyvtáros (mivel mindig is sejtettük, hogy Ethan nem csak egy egyszerű ember) a fiú Irányfény mivoltával magyarázza, aki 100 évente csak egyszer születik. A feladata pedig az, hogy egy Igézőt segítsen az útján, azaz vezesse azt.
Még az elején azt hittem, hogy lesz benne valami csavar és valójában Ridley-nek kell a segítség, de hát végül nem Lenanak kellett?! Püff neki...  Tudom, tudom Ridley-nek minek kéne Irányfény, hisz ő már választott. De valljuk be, meglepő lett volna!
Aztán Ethan Marianntól kap egy Fénygömböt, mint édesanyja utolsó hagyatékát, amivel egy Vérinkubuszt örökre hatástalanítani lehet és emellett egy nagyon jó tájékozódási eszköz is!

Én itt már annyira, de annyira tudtam, hogy Macon halála körül valami nem stimmel! De inkább úgy fogalmazok, hogy konkrétan tudtam, hogy Macon benne van!

És miután van egy Irányfényük és lett egy Fénygömbük is, a srácok a nyakukba veszik a könyvtár folyosóit és elkezdenek versenyt futni az idővel. Ezzel a két "eszközzel" szinte  már gyerekjáték volt rábukkanniuk a Nagy Gátra!
Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy Lena anyja, Serafine az erejével előrébb hozta a 17. Holdat, és most ezért kell versenyt futni az idővel. Ethannek pedig beszélnie kell Lenaval, hogy jobb belátásra bírja.

Na és valójában innen indulnak be igazán a cselekmények, de mivel agyon húzták-vonták, engem már ez a maradék 100 oldal is alig kötött le.

Amikor a három fiatal az Igéző könyvtár labirintusán keresztül megérkezik egy tisztásra egy csapat Vérinkubusszal találják szembe magát. Az életük már majdnem egy hajszálon függ, amikor megérkezik a felmentő sereg, Ridley személyében.
De hiába menekültek meg a gonosz incubusz hordától, Serafine szeme (majdnem olyan, mint Szauron, de az egy másik történet :P) mindent lát és "működésbe lép".
Lena anyja egy igencsak látványos "antre"-vel bukkan fel - a már 4 főre duzzadt - csapat előtt, hogy alig bírtam követni, elképzelni. Hihetetlen erejével Ridley-t büntetni, aki a jelenés után, elveszett erején és emberi mivoltán búslakodik, vagy inkább kerül sokkos állapotba. Ezt az ütközetet Link sem ússza meg szárazon, megsérül a lába, de mint egy ősi-hősi harcos nem adja fel, hanem továbbra is a csapattal tart.

Ridley segítségével tényleg  gyorsan rátalálnak a Nagy Gátnak nevezett helyre, konkrétan egy barlang bejáratáról van szó, amit a korábbi Vérinkubusz társaság őriz. Az erős védelem miatt, Lena megmentése kudarcba látszik fulladni, de Ethan, ahogy a Fénygömböt szorongatja, a látomásaiból  - végre valahára - összerakja a kirakóst és rájön, hogy a gömbbe Macon bácsi lakozik!
A könyvtáros tanonc tudását hívja segítségül, akinek elvileg csak szemlélnie szabadna az eseményeket, de végül nem tud ellenállni a kérésnek, így Macon kiszabadul!
Most már öten állnak szembe az ellenséggel, de a könyv még tesz egy laza kitérőt és magyarázattal szolgál arra, hogy az egykori Vérinkubusz hogyan is került fogságba.

Ezt követően most már tényleg kezdetét veszi a gonosz ellen vívott csata.
Macon segítségével sikerül bejutniuk a barlangba, ahol még több Vérinkubusz és Háborgó tanyázik. Az "üreg" közepén pedig Serafine egy kőtáblán fekszik transzba esve, tőle nem messze pedig John ül Lena eszméletlen testével a karjaiban. A kis csapatnak már csak nagyon kevés ideje maradt arra, hogy Lenat a helyes út felé terelje, de mivel Macon ereje kimerülni látszik esélyük sincs megközelíteni a lányt.
Amikor már feladni készülnek, tátátá-dááám, megjelenik a felmentő sereg, három asszony személyében. Persze az egyik Amma, aki segítségül hívja az elődeit, a másik "A már nem tudom, hogy hívják" néni, aki több idősíkon lát egyszerre és végül egy nekromata. Aki legelőször a temetős jelentben bukkant fel, valójában nem volt egy érdekes szereplő, így a halála sem volt valami drámai.

De, hogy már eljussak a bejegyzésem végére, a csata a kiválasztással zárul, amikor is Lena abszolút képtelen dönteni, így mind két oldalhoz csatlakozik.
Hozzátenném, hogy én ebben semmi meglepőt nem találtam. Már a kezdetek kezdetén is ez volt a legkézenfekvőbb megoldás, de szerintem sokkal frappánsabb lett volna, ha inkább a gonoszok oldalára áll. Szerintem. Jó, persze akkor egy csomóan meghaltak volna a jók közül, de a történetbe biztos beleraktam volna valami kiskaput. Vagy tényleg hagytam volna a jókat eltűnni. Minden esetre engem ebben az esetben jobban mozgatna a folytatás, mint a jelenlegi helyzetben. Az első kötetet pont azért találtam annyira jónak, mert elvettek egy olyan szereplőt, akire egyáltalán nem számítottam. Itt viszont a vég kifejlett egyértelmű volt. Legalábbis nekem...
Tehát fogalmazzunk úgy, hogy a történet - kisebb veszteségekkel ugyan, de - happy enddel zárult, hiszen Macon visszatért, Lena és Ethan újra együtt van és a jók is életben maradtak.

Ennek tükrében engem két dolog mozgatna tovább a sorozat olvasásában:
1. Link sora és átváltozása,
2. Ridley további élete.

Az, hogy a küzdelemben megjelent a régi korok főellensége, Abraham, annyira nem kötött le, hiszen az ő karaktere annyira tipikus. Ezelőtt már láttuk nem egy könyvben, filmben, sorozatban.
Szóval az teljesen nyilvánvaló, hogy a továbbiakban ő fogja a szálakat mozgatni és naná, hogy a rossz oldal irányába. Így miatta a legkevésbé sem olvasnám tovább.

~ * ~

Ezzel eljutottam a számomra "Nagy Kérdés"-hez: Hogy folytatom-e a sorozatot?
Még nem tudom, de most attól tettem függővé, hogy a harmadik kötet mikor fog megjelenni. Ha még idén, akkor belevágok. Ha nem. Hát úgyis jó. :)

U.i.: Most néztem meg: amikor bemennek a klubba, már tudják, hogy Ethan egy Irányfény. Viszont a Fénygömböt csak utána kapja meg, de már nincs energiám átírni és tényleg keverem az eseményeket... Bocsi!!!

Egy kis merengés a filmről:

Végezetül pedig, sikerült megnéznem az első kötetből készült filmet.
Hát... elaludtam rajta és még azóta sem néztem végig. Úgy érzem, ez mindent elárul a véleményemről.
Nem mondom azt, hogy rossz lett, de engem rettenetesen untatott. A Párom szerint jó volt. Egynek.
Nekem a fő gondom az volt, hogy a szereplők teljesen antipatikusak voltak. Ethanből lazán kinéztem a 30-at, Lena pedig minimum 26 évesnek felelt meg. És ráadásul nem is volt szép!
Akkor inkább Bella, akinek csak úgy sugárzott az "értelem" a tekintetéből mind a négy film alatt.

A cselekmény átírását megértettem. Nyilván ki kellet írni a forgatókönyvből egy csomó unalmas, lelkizős részt, amikor csak húzták az írónők az időt.

Hogy mikor nézem meg végig?
Nem tudom. Egyenlőre nem vágyom rá.

0 hozzászólás:

Szólj hozzá!