2013. május 10., péntek

Thea Beckmann - Kriszti és azok a furcsa haramiák


Szerző: Thea Beckmann
Fordító: Lontay László
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1973
Borító: Keményfedeles
Nyelv: magyar
Oldalszám: 106 oldal
ISBN: -
Honnan: saját

~*~

Az év első régi pöttyös könyve. :)
Aranyos, kis könnyed mese.
A vonaton, munka után lezsibbadt aggyal egy kellemes kikapcsolódás volt, bár többször fel-feltekintettem belőle, mert  hát  sajnos már nem az én korosztályomnak íródott, hiszen már nagyon régen elmúltam 8-10 éves. Mindenesetre ha majd lesz egy kislányom mindenképpen a kezébe fogom nyomni, sőt akár esti mesének is olvashatjuk együtt. 
Direkt írtam kislányt, mert szerintem ez a történet inkább kislányos volt, mint kisfiús.

A főszereplő, Kriszti egy kedves, jóravaló kislány, akiről ennél többet nem igazán tudunk meg, viszont annál többet - a szinte kiolvasatlan - Koekeloren városka lakóiról. Mókásnak találtam az apró anekdotákat bizonyos polgárokról, de különösebben most senkit sem tudnék kiemelni. Bár a legtöbb információt a ló tulajdonosokról tudhattam meg és Gróf nagypapa lakhelyéül szolgáló kastélyról.

Az egész történetet röpke egy nap alatt játszódik, amikor a város fennállásának 1000. évfordulóját ünnepli. Ilyenkor mindenki középkori gúnyát ölt és felvonulást rendeznek az utcákon. 
A sokak által várt ünnepséget csak a haramiák zavarják meg, akik Kriszti kalandos olvasmányából bújnak elő. A kislány mindent elkövet, hogy megóvja a várost a káosztól, de sajnos minden próbálkozása balul sül el. Sőt nem kevés félreértést is szül!

Így összességében a könyv a "Jöttünk, láttunk, visszamennénk" című filmre emlékeztetett, csak  kisgyerekeknek átírva, így én már nem fogtam a hasamat a kacagástól, bár voltak pillanatok, amikor elmosolyodtam. :)

Heinzelmann Emma rajzaival viszont nem vagyok kibékülve. Szerintem csúnyák és egyáltalán nem kedvesek. Ezt most nem a haramiákra értem, mert nyilván őket gonoszul kell ábrázolni, bár ebben a könyvecskében nem is voltak olyan szörnyűek és én inkább sajnáltam őket. De például Krisztit, Gróf nagypapát és a többi városlakót olyan kiábrándítóan rajzolta meg... Ezt a részét nagyon sajnáltam. :(
Valójában a legtöbb régi pöttyös könyvben a rajzokat sose nem szerettem. Ezek nekem ilyen gyorsan felvázolt skicceknek tűnnek, amik nem éppen kidolgozottak.
Jó, persze majd földhöz vágnám a kis popómat, ha így tudnék skiccelgetni, de hát azért ezek mégis csak könyvekbe kerülnek, nem?

Visszatérve a tartalomra, én jó szívvel tudom ajánlani kislányos anyukáknak, apukáknak! Pár órára biztosan kellemesen ki fognak kapcsolódni. :)

Ennyi molybolyagot érdemelt:


0 hozzászólás:

Szólj hozzá!