2013. november 26., kedd

Nyulász Péter - Helka : avagy a Burok-völgy árnyai


Több okom is volt nekilátni a könyvnek. Egyrészt ajánlották (a könyv célzott olvasói közt van a tizenéves unokahúgom is, tőle kaptam olvasásra), másrészt pedig ugye a nyáron volt alkalmam a történet egyes helyszíneit személyesen is bejárni. Meg kell mondjam, hogy ha egy könyvet úgy olvas az ember, hogy tudja, hogy az adott tér/erdő/hegy/ház/vasútvonal...vagy bármi hol helyezkedik el fizikailag, egy olyan pluszt ad hozzá az olvasás élményéhez, ami nem helyettesíthető mással (mondjuk egy pazar illusztrációval, vagy egy tökéletes leírással akár).


A könyv belső borítója, ami alapján olvasás közben "követhetjük" a szereplőket.
Én használtam is! :)

Az unokahúgom is már azzal a felszólítással nyújtotta át nekem a könyvet, hogy biztosan tetszeni fog, mert neki is bejött. És tényleg. Ebből a könyvből szerencsére sikerült kihagyni az unalmat (szinte minden történetben vannak üresjáratok, ahol igazából nem történik semmi, csak lapozunk, és lapozunk, és lapozunk...) Minden fejezetben hozzáadódott valami kis plusz a kezdeti izgalomhoz, amiből végül kikerekedett a történet. Én külön örültem annak, hogy volt jó pár olyan fordulat, amire bár nagyon számítottam, de még sem úgy lett megformálva, mondhatni a sablonosság hiánya jellemzi a könyvet!
Legenda, kaland, varázslat, és ármány, ami nem teszi nyomasztóvá, vagy ömlengőssé a cselekményt; és ez mind a mi kis "tengerünk" körül játszódik. Isteni kis olvasmány volt! Én még fiúknak is bátran a kezébe nyomnám, ez nem csak lányregény! :)
Plusz információt itt találhattok róla, hogy legyen itt egy kis szakszerűség is, néhány szép idegen szóval. :) Ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a Gyűrűk ura; és külön jó hír, hogy bábelőadás is készült belőle! :)

Ennyi molybolyagot kapott tőlem a könyv: 

0 hozzászólás:

Szólj hozzá!