Szerző: Stephfordy Mayo (álnév)
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2010
Borító: Puhafedeles
Nyelv: magyar
Oldalszám: 272
ISBN: 9789636294717
Honnan: Utazókönyv
~*~
Már lassan egy hónapja, hogy olvastam ezt a könyvet, de még mindig nem tudok napirendre térni felette. Azt tudnunk kell róla, hogy ez a történet a Twilight első két kötetének eseményeit próbálta paródiaként visszaadni, ami valljuk be, elég ergyára sikeredett.
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ezt most miért kellett, és ha valakinek ezt mégis ki kellett magából szülnie - mert kikívánkozott -, akkor meg ki volt az az eszement, aki belement ennek a kiadásába?!
Ez tényleg valami borzasztó volt!
Na jó, az elején talán egy kicsit tetszett, mert azért mégis csak kifigurázta valamennyire a sokak által úgy imádott Twilight-ot (bevallom, azt én is végig olvastam, de azért annyira nem szálltam el tőle).
Bár már a történet kezdetén sem igazán tudtam mit kezdeni a főhősnő, Mona csapongó személyiségével. Nem igazán volt valami kiforrott, inkább mondanám kezdetlegesnek, amelyet - gondolom - valamifajta tréfának szántak. De nekem inkább úgy jött le, mintha az író nem döntötte volna el, hogy Bella melyik jellemzőjét szeretné igazán görbe tükörben ábrázolni és ez inkább zavart, mint szórakoztatott. A végére pedig rettenetesen idegesített.
Bár már a történet kezdetén sem igazán tudtam mit kezdeni a főhősnő, Mona csapongó személyiségével. Nem igazán volt valami kiforrott, inkább mondanám kezdetlegesnek, amelyet - gondolom - valamifajta tréfának szántak. De nekem inkább úgy jött le, mintha az író nem döntötte volna el, hogy Bella melyik jellemzőjét szeretné igazán görbe tükörben ábrázolni és ez inkább zavart, mint szórakoztatott. A végére pedig rettenetesen idegesített.
Ennyi molybolyagot érdemelt:
INNEN SPOILER VESZÉLY!
A Cullen (itt Warm) családot meg igencsak megnyírbálták. A hét családtag helyett kaptunk négyet... azokat meg nem is tudtam pontosan beazonosítani. Jó az "apukát", Carlisle-t igen, de hogy abban mi volt a poén, hogy őt "lefokozták" egy véres kezű hentessé... Ekkor kérdeztem én, hogy mi van?!
Aztán Edward (itt Luke) személyét is megpróbálták kiforgatni, de az amolyan buta, puhány, hős szerelemes pasi félére sikerült, ami ráadásul nem is állt távol a valóságtól, így nem volt vicces.
Mondjuk Luke naplós bejegyzéseit nagyon jó ötletnek találtam, lehet az egész könyvet így kellett volna megírni, ha már az eredeti író amúgy is lemondott erről a verzióról.
Persze itt is megjelenik a vámpír család különös napfényhez való viszonya, de az annyira, de annyira fájt, hogy legszívesebben ordítva hemperegtem volna a földön. Tényleg nem lehetett volna ennél jobbat kitalálni?
Ez annyira béna!!!
(Jah, amúgy azért írok ám mindent királyi többesben, mert én nem hiszem el, hogy ezt csak egy ember írta. Szerintem ezt többen hozták össze, tehát összeült egy szerkesztőgárda és dobálták be a "jobbnál-jobb" ötleteket, amiből aztán megszületett ez a szörnyű könyv. Persze mindezt azért, hogy még több bőrt húzzanak le a témáról. Ami még, sajnos félig-meddig be is jött...)
Na és akkor jöjjenek a vérfarkasok, akik csak olykor-olykor tűntek fel a könyvben... Így nem is igazán értettem, amikor Mona megkezdte vívódó gondolatait, mert szinte észre sem vettem, hogy az indián fiú bármiféle szerephez jutott volna a történetben. Természetesen az ő és a falka kifigurázást sem találták el, szerintem inkább degradáló volt ez a füvezős téma.
Mona apukáját itt is sajnáltam, ugyanúgy ahogy az eredeti történetben, bár itt azért annyira nem volt lúzer. Még egy saját fejezetet is kapott, ahol bepillanthattunk a mindennapjaiba.
Asszem azon a részen egy kicsit elvigyorodtam vagy inkább izgatottabban olvastam, mint a többi oldalt.
Aztán megjelent Micimackó! Miért pont Micimackó?! Igaz, én nem szeretem Micimackót és erre a fordulatra nem számítottam, de... de... miért?
Aztán Edward (itt Luke) személyét is megpróbálták kiforgatni, de az amolyan buta, puhány, hős szerelemes pasi félére sikerült, ami ráadásul nem is állt távol a valóságtól, így nem volt vicces.
Mondjuk Luke naplós bejegyzéseit nagyon jó ötletnek találtam, lehet az egész könyvet így kellett volna megírni, ha már az eredeti író amúgy is lemondott erről a verzióról.
Persze itt is megjelenik a vámpír család különös napfényhez való viszonya, de az annyira, de annyira fájt, hogy legszívesebben ordítva hemperegtem volna a földön. Tényleg nem lehetett volna ennél jobbat kitalálni?
Ez annyira béna!!!
(Jah, amúgy azért írok ám mindent királyi többesben, mert én nem hiszem el, hogy ezt csak egy ember írta. Szerintem ezt többen hozták össze, tehát összeült egy szerkesztőgárda és dobálták be a "jobbnál-jobb" ötleteket, amiből aztán megszületett ez a szörnyű könyv. Persze mindezt azért, hogy még több bőrt húzzanak le a témáról. Ami még, sajnos félig-meddig be is jött...)
Na és akkor jöjjenek a vérfarkasok, akik csak olykor-olykor tűntek fel a könyvben... Így nem is igazán értettem, amikor Mona megkezdte vívódó gondolatait, mert szinte észre sem vettem, hogy az indián fiú bármiféle szerephez jutott volna a történetben. Természetesen az ő és a falka kifigurázást sem találták el, szerintem inkább degradáló volt ez a füvezős téma.
Mona apukáját itt is sajnáltam, ugyanúgy ahogy az eredeti történetben, bár itt azért annyira nem volt lúzer. Még egy saját fejezetet is kapott, ahol bepillanthattunk a mindennapjaiba.
Asszem azon a részen egy kicsit elvigyorodtam vagy inkább izgatottabban olvastam, mint a többi oldalt.
Aztán megjelent Micimackó! Miért pont Micimackó?! Igaz, én nem szeretem Micimackót és erre a fordulatra nem számítottam, de... de... miért?
A történet vége pedig szintén igencsak elcsépelt lett, bár azt meg kell hagyni, hogy volt benne némi jövőbe látás, hiszen tényleg vannak hosszabb-rövidebb überbrutális rajongási időszakok.
Miután megjelent Meyer könyve a kiadók, a média, a filmipar, minden csak úgy ontotta magából a különböző vámpíros történeteket. Aztán egy picikét belekóstoltunk a vérfarkasok életébe, abból is kihoztak jó pár verziót, de az annyira nem lett sikeres.
És most, ebben az évben a zombik fogják uralni a terepet. Mondhatnám úgyis, hogy most nekik jött el a "New Mona"! He-he-he.
Végezetül pedig, bizton állíthatom az idei éveben ez volt a leges-leges-legrosszabb könyvem, amit olvastam!
És már csak egy óriási kérdőjel lebeg a fejem felett: ebbe tényleg miért egyezett bele bárki is?!
És már csak egy óriási kérdőjel lebeg a fejem felett: ebbe tényleg miért egyezett bele bárki is?!
Aki jót akar magának, az semmiképpen nem pazarolja rá az idejét, mert tényleg elvesztegetett időnek fogja megélni.
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!