Illusztrálta: Marton Magda
Sorozat: Macskaköröm 2.
Sorozat: Macskaköröm 2.
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1992
Borító: Puhafedeles
Nyelv: magyar
Oldalszám: 175
ISBN: 9631168646
Honnan: saját
~♥~
Idei második régi pöttyös könyvem ééés az első Várólista csökkentős!
Igen, igen. Én is jelentkeztem Lobo szokásos évi várólista csökkentéséhez és szégyen-gyalázat, de még csak most jutottam el az első várólistás könyvemhez. :(
Ezt a könyvecskét még tinédzser koromban kaptam, Isten igazából már fogalmam sincs, hogy kitől és milyen alkalomból. Sajnos akkor még nem igazán voltam oda az olvasásért, így viszonylag későn olvastam el. (Talán főiskolás korom egy-két évében.)
Valójában akkor olyan mély nyomot nem hagyott bennem, viszont bizonyos érzések megmaradtak. Mint például az, hogy "Ó, ez jó!".
Aztán teltek múltak az évek és kiderült hogy Sohonyai Editnek van még egy könyve, a "Macskaköröm", ami ugyanúgy Mészáros Zsófia mindennapjait mutatja be, de az általános iskolai éveit! Tehát az a kötet a "Szerelemlék" előzménye. (Igen. Emlékszem, erre könyvtáros gyakornoki időmben döbbentem rá, akkor neki is estem, de nem jutottam a végére.)
Sajnos mindezek után a könyvecskék feledésbe merültek míg nem egy nap a Rukkola megjelent az Internet végtelen hálójában. Mindenkire rátört a láz, rám is. És amikor már nem volt semmilyen népszerű happolni való, én addig kerestem, amíg végül csak találtam valamit.
Így esett, hogy végignéztem a polcomon és lecsaptam a "Macskaköröm"-re! :)
Mindez tavaly történt, és mivel a szürke pöttyös könyvecske (Nem, nem A szürke 128 árnyalatára gondolok!) olyan nagy hatással volt rám, ezért úgy döntöttem, hogy a rózsaszín változatát is elolvasom. Kicsit sajnálom, hogy ilyen sokáig váratott magára, mert emlékező tehetségem még mindig a régi, így egyes szereplőkön gondolkodom kellett. Konkrétan a Szücsin, hogy vele most miképpen is volt az a szerelmi szál?
INNEN SPOILER VESZÉLY!!!
Mondjuk a mostani sztori szempontjából ennek nincs jelentősége, Szücsi mivolta (újraolvasástól eltekintve is) személytelen maradt számomra. Az első kötetben sokkal közelebb éreztem, ezért jól meg is lepődtem, amikor Zsófi mégis csak korábbi szerelme mellett döntött. Főleg, hogy az egész regény alatt olyan komolytalannak tűnt a dolog kettejük között...
Megmondom őszintén, a fent említett ok miatt, én egész végig a Gusztinak drukkoltam.
Meg most így belegondolva ez a "Love story" olyan volt, mintha az előző kötetben lévőt megfordították volna. Mert most a Guszti viselkedett úgy, mint a Szücsi.
SPOILER VÉGE!!!
Ugyanúgy, ahogy az első kötet, ez is nagyon szórakoztatott. A vonat utamat végig vigyorogtam, otthon meg a combomat csapkodtam egyes részeknél. :D
Zsófi írói stílusa nagyon ott van, kicsit olyan volt, mintha a saját naplómat olvasnám, csak ez még annál is viccesebb volt. Olvasás közben pedig folyamatosan előjöttek a gimnáziumi élményeim, érzéseim. Igaz én nem teljesen abban az időben voltam tini, amikor a főszereplő, de mivel Sohonyai Edit nem egy Szabó Magda korosztályú hölgy, így nagyon sok mindent át tudtam érezni. Főleg, ami a lelki vívódásokat érinti.
Egyébként lelki vívódás szempontjából a történet és a stílus is szerintem időt álló, de a legjobban mégis csak azok tudnak majd mulatni rajta, akik valamikor ez időtájban voltak fiatalok.
Bár ezen a köteten sokkal többet mosolyogtam és kacagtam mégis azt kell mondanom, hogy a két kötet közül ez a rosszabbik. De most ezt a rosszabbikat sem úgy kell érteni, hogy rossz, hanem ez közel sem volt olyan összeszedett, mint a korábbi társa. Ami meg nagyon jól érzékeltette a tinik csapongósságát.
Még nagyon sok mindent írhatnék e kicsinyke könyvről, mert tényleg minden oldala mozgalmas, de hogy ne spoilerezzem magamat halálra a bejegyzésemet egy számomra nagyon vidító idézettel zárnom: (Kicsit még aktuális is, hiszen megint érettségi időszak van.)
Odasántikáltam a magyarhoz, és húztam. Kiszaladt egy Úristen! a számon olvasás közben, ezért a tanár megjegyezte: - Zsófi, most nem teológiából felesz, hanem magyarból! - Az érettségi elnök pedig mosolyogva megjegyezte, hogy mivel az írásbeli dolgozatom kimagaslóan jó lett, nagyon kíváncsi a szóbelire. - Jé, te is? - kérdeztem gondolatban, és beültem egy padba.
(146. old.)
Ui.: a könyv végeztével elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha a lányomat Zsófinak hívnák... :)
Ennyi molybolyagot érdemelt:
0 hozzászólás:
Szólj hozzá!